Dr. Karasszon Dénes: Az állatorvoslás története képekben

A szerző orvos- állatorvostörténész, a képi ábrázolás felhasználásának hivatott művelő-je. Több mint két évtizeden keresztül követhettük a MÁL borító lapján megjelent színes ké-peket a hozzájuk fűzött tudományos magyarázó szövegekkel. Számos hasonló tárgyú munká-jában is fellelhetjük a szöveg megértését, illusztrációját szolgáló bőséges képanyagot. Jobbára ezekre alapozza legújabb művét: Az Állatorvoslás története képekben.

Viszonylag csekély számú a hasonló tárgyú, a képi ábrázolás erejével élő művek száma. A szóban forgó könyv azonban ezekhez képest is újat nyújt: nem csak az ókortól kezdődően követi nyomon az állatbetegségek és az állatgyógyászat történetét, hanem kiterjed az őskorra, az emberi történelem írott forrásokból nem ismert hosszú időszakára is.

Az első kép a mezolitikumból, a középső kőkorszakból való: az őstulok látványos bar-langfestménye (Lascaux, Franciaország). Az utolsó pedig Claude Bourgelat szobra, aki a vi-lág első állatorvos képző iskolájának (Lyon, 1762) megalapítója. A könyv tehát - java részt kronológiai sorrendben - közel 20 (!) évezredet ölel át a felsőfokú képzés bevezetéséig. Az egyetemalapítások kora, amelyre vonatkozólag egyébként is bőségesen rendelkezünk irodalmi ismeretekkel, már nem tartozik a könyv tárgyi anyagába.

A kutatók többsége szerint az állatorvoslás kezdete a kutya domesztikációjával esik egybe. Ennek időszaka tudományos viták tárgya, több tízezer évre tehető. Némi támpontot nyújthat a németországi Oberkassel környékén talált, és 33 ezer évesre becsült kutyaállkapocs mitokondriális DNS-ének vizsgálata, mely igazolja, hogy a kutya a farkas háziasításának eredménye. Természetesen ebben a történelem előtti időszakban teljesen ismeretlen volt a betegségek eredete, és a legegyszerűbb gyógyítási eljárások sem voltak keresztülvihetők. En-nek folytán az őskori és természeti népek még a "gyógyítás" gyakorlatát babonákra, misztikus elméletekre, tévhitekre alapozták. Az írott orvostörténelem az egyiptomi papiruszokkal (Kr.e. 3000) és a babiloni mázas cserepekkel (a veszettség első leírása, Kr.e. 2300) kezdődik.

Az állatorvoslás története képekben; ezt ígéri a mű címe, azonban ennél jóval többet nyújt. Nem csak az állatorvosi- és természetesen a tőle el nem választható, közös gyökerekkel bíró orvostörténelem hosszú évezredekre terjedő kialakulását tekinti át, hanem egyben rávilá-gít annak szerepére a különböző civilizációkban. Emellett sort kerít az állatokkal, ezek tartá-sával kapcsolatos történeti érdekességek képi ábrázolására is. Néhány példa. Az Olvasónak először kétségei vannak, hogyan kerül Attila vagy éppen Nagy Sándor képe a könyv lapjaira. Ekkor fellapozza a mű végén fellelhető "Lexikont". Ott kiderül, hogy a nagy lovas hadsereg-gel rendelkező hun fejedelem lovait római (esetleg bizánci) gyógyászok kezelték. Nagy Sán-dor pedig híres lova (egyes vélemények szerint hipparionja), Bukephalos révén került be a könyvbe. Érdeklődéssel nézegethetjük azokat a képeket is, amelyek a vallásos hit szerint az állatok, a pásztorok, az állatszerető gazdák patrónusait ábrázolják. Assisi Szent Ferencen kí-vül találkozhatunk olyan szentek képmásával (Remete Szent Antal, Szent Vendel, Szent Ba-lázs és mások) is akik e tekintetben talán kevésbé ismertek.

A könyv kitűnő minőségű papíron, tetszetős tipográfiával készült. Kiadásáért a Magyar Állatorvosok Világszervezetét, valamint az Alpha-Vet Kft.-t illeti elismerés. A sajtó alá való rendezés dr.Szieberth István igényes munkája. A könyv értékét jelentősen növeli, hogy két-nyelvű; a magyar mellett a szöveg angol fordítása is fellelhető. Ennek folytán praktikus aján-dék lehet a külföldi állatorvos barátok számára is.

Jó szívvel ajánlható kollégáinknak, akik a fárasztó napi munka után kikapcsolódásként a szemet gyönyörködtető, zömmel képzőművészeti értékű képek megtekintésével egyúttal kö-zelebb kerülnek választott hivatásuk történeti múltjának megismeréséhez. Emellett a mű az orvostudomány, a régészet, a zoológia, az állattenyésztés iránt érdeklődők figyelmét is fel-keltheti, vagyis mindenkiét, aki számára nem idegen az egyetemes kultúrtörténet.

Dr. Kutas Ferenc professzor emeritus